Van úgy, hogy egy ember élete önmagában regény, de Dr. Harnos Imre élettörténete
ennél jóval több: küzdelem, kitartás, szabadságvágy és példaértékű tanítás
összefonódó története.
1938 november 12-én született Dunaharasztiban, és már gyermekkorában
megérezte, hogy az élet több mint hétköznapi kihívások sora. Apja katonatisztként a
háborúban harcolt, majd a kommunizmus alatt az ellenállók élén tevékenykedett,
Imre gyermekként szívta magába a szabadságvágy és az ellenállás eszméit. A
mindennapos félelem ellenére már 12 évesen segítette a titkos szervezkedéseket,
amely a KGB folyamatos megfigyelése alatt állt.
A sport lett az első reménysugár az életében, amikor birkózni és judozni kezdett.
Mesterei legendás alakok voltak: Soós Sándor, Dr. Galla Ferenc és az olimpiai
bajnok Keresztes Lajos. Imre korán kitűnt tehetségével, és még csak 16 éves volt,
amikor megszerezte judóból a fekete övet.
1956 októberében a szabadság iránti vágy végérvényesen felszínre tört belőle és
csatlakozott a forradalomhoz. Elfogták, megsebesült, barátait elveszítette, de
csodával határos módon sikerült megszöknie Ausztriába. Később Franciaországban
folytatta útját, ahol találkozott Kovács József olimpikon birkózóval, aki visszahozta őt
a küzdősportok világába. Párizsban rövid időn belül fekete övet szerzett Shotokan
karatéból és Ju-Jitsuból.
Európát elhagyva Ausztráliában talált igazi otthonra. Kezdetben számos munkát
elvállalt: volt cipész, fodrász, borbély, mozigépész – mindeközben folytatta
harcművészeti tanulmányait. 1957-ben nyitotta meg első klubját Sydneyben, majd
Armidale egyetemvárosában alapított egy olyan klubot, amely 2000 fősre duzzadt. Itt
diplomázott testnevelő tanárként és gyermekpszichológusként is, miközben tovább
kutatta a harcművészetek mélyebb értelmét és a gyógyítás módszereit.
Gerincspecialistaként és természetgyógyászként is tevékenykedett.
Harcművészeti karrierje kivételesen gazdag. Rengeteg stílusban jutott magas
fokozatokra, többek között 10. dan Zen Bu Kan Kempoban, 7. dan Okinawan
Karate-Doban, 8. dan Amerikai Ju Jitsuban, és további magas fokozatokat szerzett a
Dae Myong Judóban, Kyokushinkaiban és Ryukyu Kenpoban.
Profi harcosként a shootfighting világában 74 küzdelméből 72-t nyert, és küzdelmei
során olyan sérülésekkel is folytatta a harcot, amelyek bármely más embert régtérdre kényszerítettek volna. Ezek a harcok nem csupán a fizikai kitartásáról szóltak,
hanem arról a mentális állapotról is, amelyben egyszerűen nem volt opció a feladás.
Saját harcművészeti stílusát, a Zen Bu Kan Karatét azért hozta létre, hogy a japán
tanítási stílus ridegségét felváltsa egy nyitottabb, megértőbb módszerrel. Dr. Harnos
Imre hitvallása szerint a tanítás kulcsa a türelem, a kérdések támogatása és a
tanítvány személyes fejlődésének maximális támogatása.
A Zen Bu Kan Kempo stílusirányzat, Dr. Harnos Imre nagymester víziója nyomán
egyike azon első modernkori harcművészeti reformációs és restaurációs
folyamatnak, ami a harcot és művészetet, tehát a valódi harci akcionalitást és annak
mély szellemi tartalmát eredeti formájában egyesíteni kívánta.
Imre harci életútja során mély betekintést szerzett a küzdősportok és
harcművészetek modernkori állapotába és mardosó hiányérzete arra a
megállapításra vezette, hogy a modern-materializmus a harcászatot
fogyasztóbaráttá és eladhatóvá formálta, sötétségbe borítva annak azon értékeit,
amelyek évezredeken keresztül végig kísérték. A harcost és annak feladatát újra
definiálni kellett.
Évtizedes munkája során megreformálta a harci vizsgáztatási rendszert. Olyan
kritikus beavatási elemeket vezetett be, amik a fizikai állapoton és a reális,
működőképes technikai repertoáron túl, az egyén jellemfejlődésére fókuszált.
Visszacsatolva a legmagasabban tételezett harcművészi minőséget kereste a
szilárd, megrendíthetetlen jellemet. Ennek az elgondolásnak rendelt alá mindent
fizikai síkon.
Dr. Harnos Imre tanítása szerint a valódi harcászati mesterré válás nem csupán
fizikai technikák csúcsra járatását jelenti, hanem azt a képességet is, hogy ezek után
visszataláljunk önmagunkhoz, és a megszerzett tudást és erőt a bölcsesség, az
erkölcs és a belső rendezettség szolgálatába állítsuk. Számára a Zen Bu Kan
Kempo igazi küldetése az volt, hogy a harcművész a keménységből a lágyabb,
szellemi-lelki síkra emelkedjen, és ne a „győzelem bármi áron” elvét kövesse, hanem
az „Engedj, hogy győzhess!” mottó mélyebb, békés középút filozófiáját. Így váljon a
harcos végül a testi és szellemi erejével a világ egyensúlyának szolgálójává.
Imre 1962 óta élt boldog házasságban Margaret Elizabeth Mullinssal, két lányuk
született, Anikó és Marika, akik további hét unokával ajándékozták meg őket. 65
évesen vonult vissza az aktív harcművészettől, de nagymesterként még évekig
oktatott és tartott szemináriumokat Magyarországon.
Élete nemcsak harcművészeti teljesítmény, hanem a szabadság, a kitartás, a
megbocsátás és a tanítás örök példája is, amelyből mindannyiunknak tanulnia
érdemes.
(Keresztesi Péter ,ZBK Kempo 3.dan)